Tartalom:

• A probléma
• Hogy sikerülhetett régen?
• Hogyan díszítettek régen?
• Hogy dizájnolnak ma?
• Mit tegyek, ha mindezekkel egyet értek, és házat szeretnék építeni?

A probléma :

A mai települések sokféle házaikkal megjelenésükben egy olyan emberhez hasonlatosak, akinek külön ember választja a jobb zokniját, külön ember a bal cipőjét, egy harmadik kitalálja milyen legyen a zakója, a negyedik megtervezi a nadrágját.

Egységes, harmonikus (kellemes) utcakép nem tud létrejönni. Nem azért mert tehetségtelenek az építészek, hanem mert különbözőek! Az anyagi nehézségeken túl, a fejekben levő sokféle minta az, ami eleve képtelenné teszi a mai települések harmóniájának létrejöttét.

Hogy sikerülehetett régen ?

Elődeink azokból (1) az anyagokból építettek, amik az adott helyen fellelhetőek voltak. Úgy (2) hogy az a leggazdaságosabb legyen. Olyat (3) , ami a természetből élő (és azt nem tönkretevő) életmódjuknak a leginkább megfelelő volt. Ennek az idilli képletnek azonban napjainkra minden tényezője megsérült :

-1. A helyi építőanyag felhasználása kiment a szokásból, felvállalása így nehézségbe (vélt, vagy valós kellemetlenségekbe) ütközik, mind az átlagos megrendelő, mind az átlagos építészmérnök felől nézve. Mindenki máshonnan, "más-időben-akciós" építőnyagból építkezik, melyet más-más kivitelezők, más-más nagykereskedésekből hozatnak más-más megyéből, országból vagy akár kontinensről.

- 2. A piacon fellelhető sokféle építőanyagnak és építőelemnek mind más-más a maga logikája. Más formát szül a racionalitás előre gyártott vasbeton födémpallókkal és modifikált bitumenes szigetelőlemezekkel, mint amit szült valaha fagerendákkal és agyagcserepekkel.  A cserép-héjalás nyilván csak akkor véd a víztől ha ferde - minnél inkább meredek - a tető. A szigetelőlemez alá ezzel szemben fölösleges lejtést képezni sátortetővel. Az egyik anyag lapos tetejű házat indokol, a másik meg hagyományos, magastetőset. A helyzetet még tovább bonyolítják, rontják azok az építészek, akik nem az elemi-racionalitást (!) követik, hanem az ilyen-olyan építészeti elvekké magyarázott formai ízlésüket vagy idegen építészeti trendeket . A harmónikus utcakép legnagyobb ellenségei azok a tervezők és építtetők, akik hatásvadász épületet, valami egyedit, valami "dizájnosat" akarnak létrehozni.

- 3. A mai igényeket a mai korban élő emberek életmódjai szülik. Ez az életmód azonban (kevés kivételtől eltekintve) nincs harmóniában a természettel. Nem meglepő tehát, ha a mai ember házia sem harmonizálnak a tájjal. Egy feszített víztükrű medencét, vagy 4 beállós teremgarázst el lehet izlésesen rejteni egy balatoni szőlőhegyen, de harmonizálni sosem fog a tájjal!

Hogyan díszítettek régen?

Elfeledtetett szerves kultúránk minden épületét a megkerülhetetlen racionalitás szülte. Fölösleges gerendának, indokolatlan épületkonzolnak, öncélú szerkezetnek vagy burkolatnak helye nem volt. A régi (valós, nem-hamisított értékrend szerint gondolkodó) ember ott díszített, ahol adott volt az anyag, a hely, a szerkezet. Fából volt a fedélszék, a födém gerendázat, az oromzat? Aki tehette, nyilván megfaragta, vagy faragtatta. Légzárás, higiéniai, vagy egyéb ok miatt vakolat került a falra? Itt-ott „meghímezte”, megformálta a vakolatot a büszke tulajdonos. Nem állt rendelkezésre félelmetes ipar és hihetetlen energia árán, forró fémen úsztatott, nagyméretű, edzett, gázzal töltött, molekula vastagságú fémréteggel bevont, biztonsági, low-e, síküveg tábla? Kisebb méretű, osztott üvegezésű ablakokon engedte be a szükséges fényt „szegény” elődünk. (Ezzel együtt mégis 10x annyi fényt kapott, a megfelelő tájolás, a benapozást nem gátló épületarányok és természethez közelibb életmódja miatt, mint korunk átlagembere korszerű nyílászárói mögött). Téglából lett falazva az oromfal? Uram bocsáss, hát úgy hagyta „macskalépcsőnek”, esetleg keresztbe fordított rajta még egyet, had lógjanak a szélső cserepek fölé is kicsit. (ma ugyan ez bádogszegély) És így tovább, és így tovább.

Hogy dizájnolnak ma?

Korunk ünnepelt építész-sztárjai ezzel szemben „dizájn-gerendákkal”, funkciótlan tetőidomokkal, irracionális (nem-függőleges) oszlopokkal, szándékosan mellőzött alátámasztás helyett konzolos épület formákkal, drágábbnál drágább burkolati anyagokkal, síkjukból a "dizájn" kedvéért kidőlő falakkal, ésszerűtlen anyagmegválasztással (pl. üvegből lépcső) tervezik haladónak, letisztultnak és mainak tartott házaikat! Nap, mint nap törik a fejüket, hogyan érjenek el minél erőteljesebb hatást, egyedibb, „menő” megjelenést. Közben szentül meg vannak győződve arról, hogy díszíteni giccs, szabályos íveket rajzolni gyerekes dolog, szimmetriában gondolkodni unalmas, macskalépcsőt vakolatdísszel tervezni, pedig nem más, mint „történelem-hamisítás”. A legnagyobb baj mindezzel az, hogy ártatlannak tűnő tervezői versengésük közben Földünk nem megújuló-energiáit, nyersanyagait, élhető területeit pazarolják, illetve a pazarlásukhoz asszisztálnak. (Érdemes utána olvasni például, mekkora energia felhasználással, széndioxid és mérgező hulladék kibocsátással jár egy irodaház üveghomlokzatának előállítása. Arról nem is beszélve, hogy a nyári hűtésükre közel ugyan annyi energiát kell fordítani, mint a téli fűtésükre.)

Mit tegyek ha mindezekkel egyet értek, és házat szeretnék építeni?

Ajánlok pár építészt, akik szerintem elfogadható "kompromisszumot kötöttek" a mai korral. Néha hungarocellt rejt a vakolat-dísz, néha a boltozat csak látszólag tégla, mögötte vasbeton szerkezet feszül. Mindezek ellenére formailag és hangulatilag a hely szülte eredeti formákat támasztják fel, illetve gondolják tovább izlésesen.

Azoknak pedig, akiknek nem elég a kompromisszum ajánlom figyelmébe a következőt: www.valyogfal.hu !!

üdvözlettel Száger Péter

levél : nepiepiteszet@gmail.com